|
A funkciók megkülönböztetése lehetővé teszi az optimalizálást
Mivel a bevonatolás a nagymértékű kopásállóságról és a jó csúszási tulajdonságról is gondoskodik, az alapanyagot meg lehet választani úgy, hogy az optimális szilárdsággal és rugalmasságal rendelkezzen.
Az acélok PVD-, illetve PACVD-eljárással történő bevonatolása alapvetően korlátlan mértékben lehetséges. Ennek során minden alapanyagra érvényes: az utolsó hőkezelés* hőmérsékletének a bevonatolási hőmérséklet** felett kell lennie, mivel a bevonatolás az utolsó gyártási lépés.
* acéloknál ez legtöbbször a megeresztés
** bevonattól függően 200 °C és 500 °C között
Jól bevonatolható alapanyagok
| • |
Nemesítő acélok |
| • |
Szerszámacélok |
| • |
Ausztenites acélok |
| • |
Kiválásedzett acélok |
| • |
Szerkezeti acélok |
| • |
Nitridál acélok (előkezelés után) |
| • |
Keményfémek |
| • |
Nikkel- és titánötvözetek |
| • |
Golyóscsapágy acélok* |
| • |
Betétben edzhető acélok*
|
| • |
Edzhető krómacélok* |
* csak alacsony hőmérsékletű bevonatoláshoz < 250 C
Feltételesen bevonatolható alapanyagok
| • |
Öntöttvas
(a lamellás grafit kedvezőbb) |
| • |
Krómozott és nikkelezett fémek
(csak kismértékű terheléshez, mivel a galvanikus réteg és az alapanyag között korlátolt a tapadás) |
| • |
Rézötvözetek
(igényes tisztítás) |
| • |
Alumíniumötvözetek
(alacsony bevonatolási hőmérséklet szükséges; korlátolt terhelhetőség) |
| • |
Kerámia
(elektromosan vezetőnek, illetve fémesnek kell lennie) |
Nem bevonatolható alapanyagok
| • |
Szinterfémek nyitott pórusokkal
(vákuumhoz nem alkalmas) |
| • |
Műanyagok
(nem hőmérsékletálló és elektromosan nem vezető)
|
|
|
|
|
