Felületkialakítás
A gépelem- és szerszám felületek kialakítása az adott bevonat teljesítőképességére döntő befolyást gyakorol. A kifogástalan, szemmel látható minőségre a következő érvényes:
A jól megmunkált alkatrész köszörült vagy polírozott, alaposan megtisztított és a szállításhoz konzervált.
•  A köszörült felületeken nem látható köszörülési repedés, oxidréteg vagy beedződött zóna.
•  A köszörülés során felhasznált hűtőanyagok nem tartalmazhatnak kalciumszulfonátokat, bór- és jodidvegyületeket vagy szilikonalapú habmentesítő szereket.
•  A köszörült, hónolt, polírozott vagy lappolt felületekről távolítsa el a megmunkáló anyagot és annak maradékait.
•  A forgácsoló éleknek sorjamentesnek kell lenniük, hogy a felhasználás során ne törjenek le.
•  Szikraforgácsolás esetén javasolt több utófogást végezni a "fehér réteg " képződésének elkerülése érdekében.
•  A felületeknek fémtiszta állapotban kell lenniük. A korrodált, barnásodó, bepárásodott vagy egyéb, hasonló módon kezelt felületek nem bevonatolhatók.

• 

A zsákfuratokatnak a belső meneteknek keményítő sóktól és egyéb szennyeződéstől mentesnek kell lenniük.
•  A forgácsot, viaszt, ragasztószalagot, lakkot és egyéb, nemfémes szennyeződést, valamint a köszörűport, a tisztítószer maradékokat, az ujjlenyomatokat, stb. távolítsa el az alkatrészekről.
•  A forrasztásoknak lunkertől, folyatószertől és kadmiumtól mentesnek kell lenniük.
•  Az alkatrészeket demagnetizálni kell.
A bevonandó funkciós felületek számított Rz felületi érdessége felhasználható az első hozzávetőleges értékeléshez. Ennek az értéknek a rétegvastagsággal azonos nagyságrendűnek kell lennie. A nagyobb felületi érdességű felületek esetén fennáll a veszély, hogy a bevonatot az érdességi csúcsok lenyírják vagy a túl nagy lokális felületi nyomás miatt a bevonat beszakad.